Az előző bejegyzésemhez érkezett az alábbi komment:

"Nem a pampers védelmében írom, de mindannyian tudjuk hogy az a 100 forint amit utalnak az UNICEF-hez az bizony a nyereségből megy.. Arról nem is beszélve, hogy a többi felsőbb kategóriás pelenkákkal összehasonlítva melyik támogat még bármit is akár 1 forinttal?
Azt a pelenkánkénti 100 forintot tudnák hova tenni,, ha már reklám akkor legyen ilyen, hogy segít is embereken...
A pelenkát meg amúgy is meg kell venni, és nem lett drágább 100 forinttal emiatt az akció miatt tehát én külön örülök neki, hogy van ilyen.
Az meg hogy inkább direktbe utaljuk az ebben az esetben egy hatalmas badarság, mert ha belegondolsz itt a pelenka árából megy nem pedig külön a zsebedből odaadod a pampersnek aki továbbküldi. És mivel szükség van pelusra így is úgyis akkor már miért ne olyat amivel támogatok is egy jó célt? és ezen felül még utalhatok az UNICEF-nek is...
Ez egy olyan reklám ami mindenkinek jó, mert lesz pelusod, de támogatod az afrikai szegényebb országokat is, és ennyi erővel meg ne vegyen senki semmilyen pelust mert növeli a cég hasznát.
Egyébként akkor te azt a 100 forintot a cég helyébe inkább hatalmas plakátokra meg tv reklámra költenéd? Szerinted az jobb?"

A helyzet az, hogy én is így gondolkodtam, mint Stuncenpudli, mielőtt elkezdtem volna utánaolvasni, és mélyére ásni a dolgoknak. Az, hogy megtévesztenek, nem a mi hibánk, mert túl jól csinálják és túl nagy méretekben ahhoz, hogy szinte megkérdőjelezhető legyen...


Pontosan a fent leírt magatartás az akció célja. A vásárló talán egyéb preferenciák alapján másik cég termékét választaná, pl. akár az illata, színe, vagy a másiknak jobban cseng a neve, de az akció miatt emellett döntünk - és a cégeknek ez az egy számít-, mert jótékonyak akarunk lenni. Ez pedig jó dolog, főleg, ha nem kíván meg semmiféle kényelmetlenséget, szinte a kisujjunkat sem kell megmozdítani. És még jobban is érezzük magunkat, kb. hogy volt értelme felkelni ma reggel! Magyarul vásárolunk és ettől csudajól érezzük magunkat. Vegyük észre, hogy ez a fajta akció alig különbözik a többi reklámfogástól (pl. vásárláshoz kapcsolódó - vacak - ajándék), és előfordulhat, hogy még jövedelmezőbb is a cég számára. Tehát hová lyukadtunk ki? Jó eladási mutatóknál.

Arról pedig nem szól a fáma, hogy esetleg használhatnák mosható pelenkát, továbbmegyek, mosható popsitörlőt. Csakhogy ezek közel sem termelnek annyi profitot, mint eldobható társaik, a kezelésük további energiabefektetés a vevő részéről, de egy ilyen felelős magatartás, amely jóval kevesebb szeméttel jár - de olcsóbb -, nincs így agyonreklámozva.  Az így megspórolt összeg is mehetne a szegény afrikaiaknak, ehelyett a Pampers tárcájában landol. Ékesen példázza a fogyasztói berendezkedést egy, a földrengés sújtotta vidéken élő dél-amerikai asszony, aki arról panaszkodott a híradóban, hogy nem jut pelenkához a gyermeke számára. Az tény, hogy  sok áru, mint az eldobható pelus, meg törlőkendő, egyszerűbbé teszik a babagondozást. De ma már teljesen bekajáltuk, hogy függünk is a termékektől! Holott még anno engem is anyukám mosható pelenkába bugyolált, és mégis mindannyian megvagyunk és jó egészségnek örvendünk.

Természetesen a profitból megy a pénz az UNICEF-nek, de az akcióval elért pluszbevétel jóval meghaladja az oltásokra átutalt összeget, mert ha nem így lenne, nem csinálnák. A pelenka, popsitörlő árába be van építve ez az összeg, legfeljebb amikor nincs akció, akkor még az is a Pampersé lesz. Tehát összességében kijelenthető, hogy akció ide vagy oda, a vásárlással leginkább a reklámozó céget támogatod a vásárlásoddal. Sőt, ha még nem is lenne eleve beépítve a termék árába, akkor mondjuk valami termelési változtatással (pl. silányabb anyag felhasználásával, amit szintén nem kötnek a mi orrunkra) kompenzálnák a veszteséget.

Azzal sem értek egyet, hogy badarság lenne közvetlenül az UNICEF-nek utalni a pénzt. Ha belegondolunk, egy ilyen vásárláshoz kötött akcióra a Pampers nyilvánvalóan plusz erőforrásokat használ, hiszen egyrészt megtervezi és elkészíti a reklámcímkéket, nyilvántartja, hogy mennyi akciós áru került a boltokba, s azt is, hogy ezekből mennyi kelt el, s ezek után történik csak az utalás. Míg ha egyenesen elküldjük (a remélhetőleg nem csak 100 Ft-nyi) adományunkat valamely alapítványnak, a dolog ezzel befejeződött kihagyva a köztes - felesleges - szereplőt.


Sajnálatos példát olvastam egy esetről a The Corporation c. könyvben - amit ezúton is mindenkinek ajánlok elolvasásra, ill. mozifilm is készült belőle. Kölcsönben van a könyv, így most a pontos adatokat nem tudom kikeresni, de a lényeg a következő: egy cég elmaradott országok lakóinak ajánlott fel "jótékonyságból" gyógyszert egy betegség kezelésére. A kezeléshez három tablettára volt szükség, amelyeket bizonyos időközönként kellett a betegeknek bevenniük a teljes gyógyuláshoz. A jó marketingesek a második adag gyógyszerszállítmányt követően kimutatták, hogy az akcióhoz kapcsolódó profitérdek már nem elegendő az akció folytatásához, ezért a harmadik, egyben teljes gyógyulást eredményező tablettákat nem kapták meg a betegek. Nem az volt az oka, hogy a cégnek nem lett volna pénze rá, csak már nem érte meg annyira.
A cégek csak a profit nyelvén értenek, emberség, lelkiismeret ott nem létezik.

A lényeg, hogy én a jótékonyság mellet vagyok, aminek megvan a helye. Vásárláshoz kötve csak a fogyasztói magatartást erősíti. Ne azért legyünk jótékonyak, mert épp az adott termék megvásárlásával valakit támogathatunk. Annyi szegény, szerencsétlen, beteg ember van, és sok lehetőség a segítségre. Ne csapjuk be magunkat az ilyen áljótékonysággal, hanem vegyünk pár zsemlét egy hajléktalannak, vagy keressünk egy szimpatikus alapítvány és támogassuk lehetőségeinkhez mérten pénzzel, önkénteskedéssel.