Két, alapvetően káros beállítódásról szeretnék ma írni, amolyan gondolatébresztő gyanánt. Azt hiszem, mára mindkettő igencsak közhellyé vált.
"Mindegy, mit teszek, úgysem számít."
Ez nem igaz, valójában csak ez számít. Ha mindenki így gondolkodna, azt hiszem, nem itt tartanánk. De ezzel a fenti közhellyel kiválóan lerázhatjuk magunkról a felelősséget. De hogy várhatjuk el másoktól, hogy bármit is tegyenek egy egészségesebb, tisztább környezetért, ha mi magunk nem teszünk semmit? Plusz a zöld ötletek tapasztalatom szerint "ragadósak", vagyis hatással tudunk lenni másokra is! Persze ez már nem teljesen a saját érdemünk, de további értelmet adhat annak, hogy akár bizonyos áldozatokat is meghozzunk. Arról nem is beszélve, hogy a gyermekeink is tőlünk vesznek példát.
A mondat helyesen: Az vagy, amit teszel!
"Nekem már úgyis mindegy!"
Ez a másik, nagyon veszélyes gondolat. És ez sem igaz, több okból sem. Egyrészt, ha így gondolkodunk, szintén elhárítjuk a felelősséget, ami a könnyebb út ugyebár, és tovább szennyezük a saját testünket. Csak az a gond, hogy a káros hatások egyrészt nem fognak csak a mi szervezetünkre korlátozódni, másrészt pedig kell tanulni egy kis egészséges önszeretet! Persze itt már morális vizeken evezek, de mégis nagyon fontosnak tartom felhívni erre a figyelmet, mert sokan gondolkodnak így már középkorúak is - és nem is feltétlenül teljesen tudatosan.
A gondolat helyesen: Az vagy, amit megeszel, és magadra kensz, és stb, stb.
Valamint a közelgő választások kapcsán szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy menjen el szavazni. Ez már megint kicsit offnak tűnhet, de valójában nem az.
Az állami rendszer nem tökéletes, és bármelyik párt kerül hatalomra, hibák akkor is lesznek. Azonban eddig a demokrácia bizonyult a legjobb államformának, ahol elszámoltatható, nekünk, választóknak felelős képviselők viszik az ügyeket. A lehető legigazságosabb a megválasztásuk, hiszen szegénynek, gazdagnak, minden felnőttnek korra, nemre, bőrszínre stb. való tekintet nélkül mindenkinek egyetlen egy szavazata van (illetve valójában kettő, de nem ez a lényeg). A képviselők, a Parlament és a Kormány által hozott jogszabályok sok esetben felelmásak, és javításra szorulnak, de mégis ez az egyetlen lehetőség arra, hogy egy élhető társadalmat teremtsünk. A jogszabályok pedig sok esetben az állampolgárok visszajelzései alapján változnak.
Tudom, nagyon árnyalt a helyzet, de akkor sem az a megoldás, hogy kiábrándultunk a politikából, csináljanak, amit akarnak, meg egy kutya mind. Sajnos az ilyen hozzáálláson nincs mit csodálkozni, de vegyük észre, hogy itt is felelősségünk van. Ha azt mondjuk, hogy minket nem érdekel, higyjük el, majd érdekel mást, aki a saját - talán a miénkkel ellentétes - érdekeit fogja érvényesíteni.
Végső esetben pedig a népszavazás, népi kezdeményezés intézményei is a rendelkezésünkre állnak.
Egyébiránt meg szerintem nem feltétlenül az államháztartáson kellene spróolni... Az állami intézmények biztosítják a jogaink gyakorlását, érvényesítését, a védelmünket az erőszak és egyéb jogtalanságok, valamint a környezetszennyezés ellen is! Azért vegyük észre, hogy ha nagyon nyesegetjük az államháztartást, ezek a funkciók mind kevésbé fognak működni és a végén rajtunk csattan az ostor, ilyen vagy olyan módon. Azt gondolom, hogy a politikusoknak az állami szféra szűkítése helyett inkább az átláthatóságot, nyilvánosságot kellene erősíteni , ezzel többet nyerhetünk, mint a további elbocsájtásokkal.
Utolsó kommentek